Életének 73. évében elhunyt Deák Balázs, kézilabdázó, edző, a Csepeli Diák Atlétikai Club trénere, testnevelő tanár. Magas szintű képzettségével, szerény, de határozott személyiségével, nagyszámú fiatallal ismertette meg a mozgás örömét, a kézilabda, az atlétika és a sport szépségét. Számtalan korosztályos bajnokot és válogatott versenyzőt pályára állító eredményes edzői munkája felnőtt szinten is jelentős teljesítményeket hozott.
1942. október 29-én született Székesfehérváron, de Várpalotán nőtt fel, ahol a Várpalotai Bányász csapatának játékosaként lett felnőtt kézilabdázó. A nevelőegyesületéből több klub hívta, hogy náluk folytassa pályafutását, végül a Csepel SC mellett döntött, ahol évekig játszott legtöbbször jobb kezesként jobb szélről szórta a gólokat, vagy éppen olyan kézilabdázókat őrzött emberfogásos védekezéssel, mint a válogatott Vass-testvérek, Sándor és Károly.
Tanulmányait a Magyar Testnevelési Egyetemen végezte, ahol testnevelő tanári, majd később kézilabda szakedzői végzettséget is szerzett. Tanári pályája során hűséges maradt a csepeliekhez, ott kezdett tanítani, és végül a kerületből ment nyugdíjba. Már ami a tanítást illeti, amiről azt vallotta, hogy a testnevelő, ahogy a nevében is benne van, nemcsak tanít, sokkal inkább nevel az életre, megtanít dönteni, küzdeni és alázattal, kitartóan dolgozni a célokért. Erről természetesen nem csak beszélt, hanem e szerint is élt.
A tanítás mellett végül az atlétika pálya rabja lett, és edzőként elsősorban kiváló atléták nevelésére fordította minden energiáját. Hitte, hogy az edzői pálya egy jóval személyesebb kapcsolatot jelent a versenyzővel, mint a tanár-diák viszony. Ebből kifolyólag versenyzői minden, nem közvetlenül edzést, inkább az embert érintő kérdésekben is számíthattak rá.
forrás: MKSZ